A lassan 10 hete tartó bokaszalag szakadás kálváriám kezd megviselni, de azért van fejlődés. A pár héttel ezelőtti gipszlevétel utáni állapothoz képest most már képes vagyok pár lépést megtenni mankó nélkül is.

Az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy a jobb lábam még mindig nagyon gyenge. A combom és a vádlim is összeesett az 5 hét fekvéstől és a bicegő séta sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy újra megerősödjön. Pénteken újra megyek vissza dokihoz, aki remélem végre elküld valami gyógytornára, ahol mutatnak pár gyakorlatot az izmok erősítéséhez. Úgy érzem ezt most a legfontosabb.

A bokasínt természetesen hordom és naponta gyakorlom a sétát is. Csinálom azt az egy darab nyújtást, amit a doki mutatott.

A duzzanat szerencsére lement részben, a sarkam és bokám mögött az Achilles-ín környékén még mindig püffedt valamennyire. Ugyanígy még akad duzzanat a külső részen is, de szerencsére az elmúlt két-három hétben ez is sokat apadt. 19 napja még a lábujjaim is meg voltak dagadva, azok már legalább normálisan néznek ki.

A doki annyit mondott az utolsó kontrollon, hogy legyek türelmes, meg fog gyógyulni a bokám, de ez egy lassú folyamat. Ez talán a legnehezebb az egészben, türelmesnek lenni, de megpróbálok óvatosan mindennap valami apró fejlődést produkálni. Nagyon remélem, hogy a 1-2 hónap múlva már aránylag jól tudok majd sétálni, bokasín és mankó nélkül.

Tanulság: papucsban nem pakolunk semmit!

Előzmények: Ágyban fekve, Még mindig ágyban fekve és Továbbra is ágyban fekve

Ma járt le az utolsó 2 hét a gipszben, így összesen már 5 hete történt a bokaszalad szakadásom. Voltunk ma kontrolon, megkaptam a bokasínt végre (alatta fásli)! Óvatosan tornáztatnom kell mától a bokámat, ami azt jelenti, hogy előre hátra kell feszíteni, úgy ahogy tudom.

A másik, amitől viszont félek a séta. Meg kellene kezdenem terhelni a lábamat, először két mankóval, majd ahogy haladok a megadott 2. hét végére már csak egy mankóval. Nem gondoltam volna hogy ez lesz, de félek. Nem bízok a lábamban, mindenféle hülye gondolat jár az agyamban, hogy rosszul lépek, akkor megint elszakad, plusz be vagyok szarva a fájdalomtól is.

Az utolsó egy hét elég fos volt. Már napok óta zsibbad a talpam, ráadásul a bokám környékén lévő összes idegszál működésbe lépett, éppen mikor melyikbe nyilal bele. Egyelőre szarul viselem, bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar a fájdalomküszöböm. A szarakodás ellenére megpróbálom tartani a tornát és a mozgást. Ha az elkövetkező 2 héttel megvagyok, akkor elvileg indul majd a gyógytorna.

Előzmények: Ágyban fekve és Még mindig ágyban fekve

Ma voltunk újabb kontrollon a dokinál.

3 hete fekszek, a lábam felpolcolva. Szerencsére javul a dolog, de még mindig annyira fel dagadva a lábam, hogy nem raktak rá se járógipszet, se bokasínt.

Csináltak egy ultrahangot is ma a bokámról. Teljes ínszalagszakadás, eddig azt hittük csak részleges. Visszatették a pihenős gipszet, majd 2 hét múlva kontrollra vissza kell mennem. A doki szerint nem kell beszarnom, meg fog gyógyulni csak lassabban, mint gondolták. Reménykedek is benne, mert azzal már riogattak páran, hogy a teljes szakadást műteni szokták – igaz Dr. Google mást ír erről – viszont ennyi hét fekvés után egy műtéthez abszolút semmi kedvem (nem mintha egyébként lenne).

Dolgozni szerencsére tudok, igaz takaréklángon, mivel a laptop az ölemben van és a gépelés nehézkes — a cégnél szerencsére mindenki megértő. Legalább valamivel lefoglalom magamat. Egyedül a hátam és a nyakam kezdi feladni, úgyhogy több szünetet kell tartanom. Fürdeni még mindig nem tudok egyedül, Rami segít benne, aki azóta a személyes hősöm lett. Nagyon hálás vagyok neki, mert nélküle nem tudom mi lenne.

Egyelőre ennyi, 2 hét múlva újra jelentkezek…

Előzmények: Ágyban fekve

Nos, elvileg csütörtökön leszedik a lábamról a gipszet, amit már alig várok. Nagyon szar a gipsz. Kemény, fáj benne a lábam, aludni sem lehet tőle rendesen, ráadásul amikor mankóval jár az ember, akkor piszok nagy plusz súlyt jelent a fájó bokának.

Tegnap egyébként már egész jól voltam, viszont ma reggel megint úgy keltem, hogy úgy fáj, mint 2 nappal ezelőtt. Lassan a végére érek az első levél fájdalomcsillapítónak. Az éjszaka valahogy rosszul tarthattam a lábamat, mert reggel olyan volt, mintha az összes irányból fájna minden ínszalag. Napközben egy picit enyhült, de elég szar ahhoz képest, hogy tegnap már egész tűrhető volt.

A fürdés hihetetlen szívás. Mivel a gipszet víz nem érheti, így most egy kukászsákot szoktam kötni arra a lábamra, amíg “zuhanyzok”. A részletekbe nem mennék bele, de ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülsz, akkor egy szék hasznos lehet a fürdőszobában. A mankóval pedig nagyon óvatosan, piszkosul csúszik a vizes padlón.

Az egész napos fekvés nagyon megviseli a hátamat is. Most már az 5. napot kezdem meg a kanapén hanyatt fekve, a lábamat felpolcova. Néha megemelem és megmozgatom, de egyelőre komolyabb tornát nem tudok csinálni, pedig a neten olvasottak alapján fontos lesz.

Összefoglalva továbbra is szívok, úgyhogy remélem a gipsz levétel és bokasín felrakása után már rohamosabban javulni fogok.