Egyelőre be vagyok szarva a bokasín nélkül de apránként el kell kezdenem sétálni. A lábam persze nagyon gyenge (a vádlim be is görcsölt), alig érzem a kontrollt a lábfejem felett.

Ezek ellenére örülök hogy már itt járok. Most már csak erősíteni kell és újratanulni egy csomó apró mozdulatot.

A fejemért előre is elnézést kérek, nem voltam fodrásznál lassan 3 hónapja.

Picit még meg van duzzadva, de a mankót fokozatosan elhagyhatom. A doki szerint már egy 10 hetes bokaszalag szakadásnál a bokasínt sem nagyon kellene már használnom. Erről vitatkoztunk, végül egyelőre abban maradtunk hogyha szükségesnek érzem, akkor használjam.

Ami viszont fontos: hétfőn kezdem a 10 alkalmas gyógytornát! Találkoztam a gyógytornásszal is, kedves volt és úgy tűnik érti is a dolgát a pár perces beszélgetésünk alapján. Nem mondom hogy várom a gyógytornát, mert biztos hogy nehéz lesz, de úgy érzem végre elértem a második milestone-hoz a gipszlevétel óta.

Hazajöttünk Ramival, eljátszottuk a szokásos koronaszeánszt (kézmosás, ruhacsere), majd saját lábamon mentem hozzá oda és két hónap után először végre újra átöleltem.

Az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy a jobb lábam még mindig nagyon gyenge. A combom és a vádlim is összeesett az 5 hét fekvéstől és a bicegő séta sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy újra megerősödjön. Pénteken újra megyek vissza dokihoz, aki remélem végre elküld valami gyógytornára, ahol mutatnak pár gyakorlatot az izmok erősítéséhez. Úgy érzem ezt most a legfontosabb.

A bokasínt természetesen hordom és naponta gyakorlom a sétát is. Csinálom azt az egy darab nyújtást, amit a doki mutatott.

A duzzanat szerencsére lement részben, a sarkam és bokám mögött az Achilles-ín környékén még mindig püffedt valamennyire. Ugyanígy még akad duzzanat a külső részen is, de szerencsére az elmúlt két-három hétben ez is sokat apadt. 19 napja még a lábujjaim is meg voltak dagadva, azok már legalább normálisan néznek ki.

A doki annyit mondott az utolsó kontrollon, hogy legyek türelmes, meg fog gyógyulni a bokám, de ez egy lassú folyamat. Ez talán a legnehezebb az egészben, türelmesnek lenni, de megpróbálok óvatosan mindennap valami apró fejlődést produkálni. Nagyon remélem, hogy a 1-2 hónap múlva már aránylag jól tudok majd sétálni, bokasín és mankó nélkül.

Tanulság: papucsban nem pakolunk semmit!