Egyelőre be vagyok szarva a bokasín nélkül de apránként el kell kezdenem sétálni. A lábam persze nagyon gyenge (a vádlim be is görcsölt), alig érzem a kontrollt a lábfejem felett.

Ezek ellenére örülök hogy már itt járok. Most már csak erősíteni kell és újratanulni egy csomó apró mozdulatot.

A fejemért előre is elnézést kérek, nem voltam fodrásznál lassan 3 hónapja.

Voltam ma kontrollon a dokinál – elég hamar bejutottam. Bementem a gipszelőbe, levettem a bokasínt, a doki pedig megnézte a bokámat.

Picit még meg van duzzadva, de a mankót fokozatosan elhagyhatom. A doki szerint már egy 10 hetes bokaszalag szakadásnál a bokasínt sem nagyon kellene már használnom. Erről vitatkoztunk, végül egyelőre abban maradtunk hogyha szükségesnek érzem, akkor használjam.

Ami viszont fontos: hétfőn kezdem a 10 alkalmas gyógytornát! Találkoztam a gyógytornásszal is, kedves volt és úgy tűnik érti is a dolgát a pár perces beszélgetésünk alapján. Nem mondom hogy várom a gyógytornát, mert biztos hogy nehéz lesz, de úgy érzem végre elértem a második milestone-hoz a gipszlevétel óta.

Hazajöttünk Ramival, eljátszottuk a szokásos koronaszeánszt (kézmosás, ruhacsere), majd saját lábamon mentem hozzá oda és két hónap után először végre újra átöleltem.

A lassan 10 hete tartó bokaszalag szakadás kálváriám kezd megviselni, de azért van fejlődés. A pár héttel ezelőtti gipszlevétel utáni állapothoz képest most már képes vagyok pár lépést megtenni mankó nélkül is.

Az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy a jobb lábam még mindig nagyon gyenge. A combom és a vádlim is összeesett az 5 hét fekvéstől és a bicegő séta sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy újra megerősödjön. Pénteken újra megyek vissza dokihoz, aki remélem végre elküld valami gyógytornára, ahol mutatnak pár gyakorlatot az izmok erősítéséhez. Úgy érzem ezt most a legfontosabb.

A bokasínt természetesen hordom és naponta gyakorlom a sétát is. Csinálom azt az egy darab nyújtást, amit a doki mutatott.

A duzzanat szerencsére lement részben, a sarkam és bokám mögött az Achilles-ín környékén még mindig püffedt valamennyire. Ugyanígy még akad duzzanat a külső részen is, de szerencsére az elmúlt két-három hétben ez is sokat apadt. 19 napja még a lábujjaim is meg voltak dagadva, azok már legalább normálisan néznek ki.

A doki annyit mondott az utolsó kontrollon, hogy legyek türelmes, meg fog gyógyulni a bokám, de ez egy lassú folyamat. Ez talán a legnehezebb az egészben, türelmesnek lenni, de megpróbálok óvatosan mindennap valami apró fejlődést produkálni. Nagyon remélem, hogy a 1-2 hónap múlva már aránylag jól tudok majd sétálni, bokasín és mankó nélkül.

Tanulság: papucsban nem pakolunk semmit!

Előzmények: Ágyban fekve, Még mindig ágyban fekve és Továbbra is ágyban fekve

Ma járt le az utolsó 2 hét a gipszben, így összesen már 5 hete történt a bokaszalad szakadásom. Voltunk ma kontrolon, megkaptam a bokasínt végre (alatta fásli)! Óvatosan tornáztatnom kell mától a bokámat, ami azt jelenti, hogy előre hátra kell feszíteni, úgy ahogy tudom.

A másik, amitől viszont félek a séta. Meg kellene kezdenem terhelni a lábamat, először két mankóval, majd ahogy haladok a megadott 2. hét végére már csak egy mankóval. Nem gondoltam volna hogy ez lesz, de félek. Nem bízok a lábamban, mindenféle hülye gondolat jár az agyamban, hogy rosszul lépek, akkor megint elszakad, plusz be vagyok szarva a fájdalomtól is.

Az utolsó egy hét elég fos volt. Már napok óta zsibbad a talpam, ráadásul a bokám környékén lévő összes idegszál működésbe lépett, éppen mikor melyikbe nyilal bele. Egyelőre szarul viselem, bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar a fájdalomküszöböm. A szarakodás ellenére megpróbálom tartani a tornát és a mozgást. Ha az elkövetkező 2 héttel megvagyok, akkor elvileg indul majd a gyógytorna.