I’m glad that Apple started to offer blue as a new choice of color. All my new devices will be in blue now, so in about five years, I can replace all my silver stuff.

Mostanában egyre több klasszikus UX feladat hullik az ölembe, user journey-k és perszónák kutatása, skiccek és wireframe-ek készítése stb.

Szeretem ezt is csinálni, de a kódolás olyan mint a kenyér. Ha el kellene hagynom, akkor meghülyülnék.

Tudom, hogy a Tweetbot réteg alkalmazás, de amikor megpróbálom használni a hivatalos Twitter klienst, akkor olyan érzésem van, mintha valami random ember dobálna elém az utcán szemetet.

Feltettem az iOS 14-et iPhone-ra. A béta profilt el ne felejtsétek törölni a frissítés után.

Megléptem a dolgot és bekapcsoltam a WordPress blokk editort. Egyelőre komoly problémám nem volt vele, viszont nem értem, hogy a sima videó blokkban miért nem működik a klasszikus szerkesztő lejátszója? Helyette csak simán beágyazva a videót egy plain videó tagbe, ami nem mindig a legszebb megoldás.

Felmész manapaság egy honlapra:

Fogadd el a cookie-kat! Akarsz-e tőlünk értesítéseket? Be van kapcsolva a reklámblokkolód! Fel akarsz-e iratkozni a hírlevelünkre? Lájkoltad már a Facebook oldalunkat? Ebben a hónapban még 3 cikket olvashatsz, fizess elő itt!

Ha az AgileBits minden platformra meg tudja csinálni rendesen a natív 1Passwordöt (még Linuxra is), akkor semmi kifogása nincs a többi 10x akkora cégnek arra, hogy Electronos szutykokat toljon az arcunkba.

Elég szomorú, hogy sok magyar blogger, akiket 2005–2010 környékén olvasgattam teljesen eltűntek, vagy csak szimpla Twitter retweetgépekké redukálódtak.

Az előző login UX poszthoz még ezt a cikket tudom linkelni, mint kiegészítés.

Mondja már el valaki nekem egyszerű halandónak, hogy miért jó az login közben, hogy először elkéri az oldal e-mail címem, majd gombot nyomok és aztán új oldalon a jelszavamat?

Az utóbbi évek legnagyobb UX-es faszsága.

Visszatettem tegnap este az iOS 13-at. Pár nap használat után azt mondom, hogy meglepően stabil, különösebb problémám nem volt vele. Remélem ez őszig így is marad és elkerüljük a tavalyi problémás release-eket.

Egyelőre viszont nagyon hiányzik, hogy a 3rd party appok még nem támogatják az új rendszerfunkciókat.

A Reminders használatára tett kísérletem úgy omlott össze használat közben, mint a kártyavár, úgyhogy visszanyargaltam OmniFocusra 2 nap után. Nem hiába érzem a használata közben, hogy nekem ez a trusted system, mindenesetre nagyon várom már az OmniFocus widgeteket.

Egy valamit nem értek. Mi az isten csíkos f*$záért kellett kiszedni az iOS 14-ből a 3D Touchot és lecserélni Haptic Touchra, ha tudja a hardver? Nagyon nem ugyanaz a kettő és hiányzik a 3D Touch.

Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Aztán végülis feltettem az iOS 14 bétát, ami meglepően stabil idén. Viszont azt nem értem, hogy az iPadOS miért nem kapta meg az App Library és Home Screen widgetek funkciókat.

Nem hallgattam még meg a Tankcsapda új számát. Nem azért mert nem volt rá időm, hanem mert I don’t give a fuck.

Megint előkerült az “Apple touch screen Maceken” dolgozik mém, mivel a Big Surben néhol nagyobb a padding a gombok körül. Ilyenkor csak eszembe jut, hogy biztos akarunk mi touch screen Maceket? Lásd az alábbi iPades illusztrációt…

Próbálom kideríteni hogy vajon túlvállalt vagyok-e vagy átlagos, erről akarok feedbacket gyűjteni: kiváncsi lennék hogy ki hány ügyfelet, munkát, hobbit menedzsel/csinál egyszerre?

Az Apple Watch talán az első eszköz, amin meghagyom elsődlegesen a magyar nyelvet. Valahogy természetesebb. A többinél viszont annyira rögzültek már a kifejezések, hogy konkrétan nem találok dolgokat magyarul.

Egy pillanatra elgondolkodtam egy új 13-as MacBook Pro vásárlásán, kiváltva vele az iMacet és a MacBook Airt, de a desktop gépről nem igazán akarok lemondani. Jó az ha van az embernek egy gépe, ami mindig fut. Ráadásul van még pár év szufla ebben az iMacben.

I’m switching back to write this blog in Hungarian. My writing skills in my native language are faded, so I’m going to use this blog to practice.

Pár éve azért kezdtem el ezt a blogot írni, hogy legyen egy felület arra, ahol gyakorolni tudom az angol nyelvet. Ez hosszútávon nézve hasznos ötlet volt, viszont az utóbbi időben a magyar fogalmazási képességem megkopott. Azt vettem észre, hogy egyre többször írok komplikáltan és magyartalanul. Ez nem amiatt van, mert itt angolul írok, egyszerűen ritkán fogalmazok meg hosszabb szövegeket magyarul. Ráadásul 90%-ban angol nyelven olvasok. A fogalmazási nehézségeket sokkal jobban észreveszem, mióta elkezdtem használni a Zettelkasten módszertant tanulásra, ami majdnem napi szinten megkívánja a viszonylag hosszabb írást.

Ez ráadásul szakmailag is probléma lehet a későbbiekben. Az általam fejlesztett alkalmazások 100%-ka jelenleg magyar piacra készül. A UI-ban látható szövegeknél kifejezetten fontos, hogy azok egyszerűen legyenek megfogalmazva. Szeretném úgy kifejezni magamat, hogy azt mások is könnyen megértsék. Ehhez pedig az kell, hogy újra elkezdjem gyakorolni a magyar nyelven történő írást, lehetőleg olyan szövegekkel, amiket mások is olvasni fognak. Erre pedig egy blog vezetése köztudottan jó módszer.

A másik ok ami miatt visszaállok a magyar nyelven történő blogolásra az a lustaság. Talán nem meglepő, hogy egy angol poszt írása sokszor kétszer háromszor megterhelőbb, mint egy magyaré. Az utóbbi 1 évben emiatt is rövidültek meg a bejegyzéseim. Egyszerűen túl sok energiát vesz el tőlem egy-egy angol poszt megírása. Írnom pedig van miről. Azt nem akarom, hogy ezek az információk bennem maradjanak, csupán azért mert egy-egy bejegyzés megírására túl sok energiát kell fordítani.

A blogolás számomra elsősorban az utolsó lépése a tanulási folyamatnak. A Zettelkasten mellet ez a másik lehetőség, ami segít abban, hogy jobban megértsem az ismeretlen dolgokat. Amikor a saját szavainkkal írunk valamiről, akkor rá vagyunk kényszerítve arra, hogy tényleg megértsük a témát. Majd próbáld ki: olvass el egy cikket, majd a számodra érdekes részeket próbáld meg friss fejjel leírni a saját szavaiddal. Rohadt nehéz! Viszont jól látható, hogy az olvasás és az újraolvasás önmagában nem azt jelenti, hogy amit olvastunk azt meg is értettük. Szükségünk van az írásra is.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz így a fogalmazási képességemmel angolul? Mivel jelenleg nem használom aktívan se szóban, se írásban, így úgy tűnik ez egy probléma, amire még találnom kell egy rutinszerű megoldást. A direkt gyakorlásnak nem látom értelmét, egyszerűen erőltetettnek érzem. Sokkal jobban szeretem természetes módon megtanulni a skilleket.

A tervem az az elkövetkező időszakra, hogy egyre jobban elmélyülök a Zettelkasten módszertan használatában. Ahogy olvasok és jegyzetelek, úgy törnek majd felszínre a különböző témák, amikből összefüggő gondolatsorok fognak kialakulni. Ezeket végül szerkesztve szeretném megosztani itt egy-egy bejegyzés formájában. A Zettelkasten jellege miatt a vázlatok írása már akkor elkezdődött, amikor elkezdtem jegyzetelni. Ehhez a munkafolyamathoz pedig nagyon jól illik a Decoding név is.