2020.08.04.

Mondja már el valaki nekem egyszerű halandónak, hogy miért jó az login közben, hogy először elkéri az oldal e-mail címem, majd gombot nyomok és aztán új oldalon a jelszavamat?

Az utóbbi évek legnagyobb UX-es faszsága.

2020.08.03.

2020.07.30.

Továbbra is ágyban fekve

Előzmények: Ágyban fekve és Még mindig ágyban fekve

Ma voltunk újabb kontrollon a dokinál.

3 hete fekszek, a lábam felpolcolva. Szerencsére javul a dolog, de még mindig annyira fel dagadva a lábam, hogy nem raktak rá se járógipszet, se bokasínt.

Csináltak egy ultrahangot is ma a bokámról. Teljes ínszalagszakadás, eddig azt hittük csak részleges. Visszatették a pihenős gipszet, majd 2 hét múlva kontrollra vissza kell mennem. A doki szerint nem kell beszarnom, meg fog gyógyulni csak lassabban, mint gondolták. Reménykedek is benne, mert azzal már riogattak páran, hogy a teljes szakadást műteni szokták – igaz Dr. Google mást ír erről – viszont ennyi hét fekvés után egy műtéthez abszolút semmi kedvem (nem mintha egyébként lenne).

Dolgozni szerencsére tudok, igaz takaréklángon, mivel a laptop az ölemben van és a gépelés nehézkes — a cégnél szerencsére mindenki megértő. Legalább valamivel lefoglalom magamat. Egyedül a hátam és a nyakam kezdi feladni, úgyhogy több szünetet kell tartanom. Fürdeni még mindig nem tudok egyedül, Rami segít benne, aki azóta a személyes hősöm lett. Nagyon hálás vagyok neki, mert nélküle nem tudom mi lenne.

Egyelőre ennyi, 2 hét múlva újra jelentkezek…

Az idei Mac Catalyst

A MacStories összeszedte azokat információkat amiket a Mac Catalyst 2.0-ról tudunk:

WWDC 2020 was different. Apple introduced what was effectively Mac Catalyst 2.0 with its Optimized for Mac initiative, a separate Mac Catalyst path that follows Mac conventions more closely but requires more work. The company also built Messages and Maps, two of its flagship apps, using Mac Catalyst, demonstrating a deeper commitment to the technology than ever before. The result is a brighter future for Mac Catalyst that clearly has a role to play alongside SwiftUI and Apple’s other frameworks.

A lényeg nagyjából az, hogy idén kapott egy új opciót minden iPad alkalmazás arra, hogy tényleges natív macOS UI-t használjon a 77%-os skálázás nélkül. Így a Maps és a Messages, mint két nagy rendszeralkalmazás, tökéletes példája lesz az új Catalyst API-k tudásának.

Sajnos a Mapsből eltűnt közben a letéphető popover funkció, a Messagesből pedig az AppleScript támogatás, ami az előző AppKit alapú, iChatből lefaragott kliens még tartalmazott. Nem tudom mennyire van ilyen funkciókra manapság igény, viszont visszanézve azt a rendszerintegrációt, amit annakidején az iChat tudott, sajnos a Messages közelében sincs jelenleg ennek – igaz az app is kevesebbet tud.

Nem szeretném, ha az új többplatformos, natív alkalmazásokból eltűnnének azok a Mac-only apróságok, amik 2006 végén az Apple platformokra csábítottak.

Visszatettem tegnap este az iOS 13-at. Pár nap használat után azt mondom, hogy meglepően stabil, különösebb problémám nem volt vele. Remélem ez őszig így is marad és elkerüljük a tavalyi problémás release-eket.

Egyelőre viszont nagyon hiányzik, hogy a 3rd party appok még nem támogatják az új rendszerfunkciókat.

A Reminders használatára tett kísérletem úgy omlott össze használat közben, mint a kártyavár, úgyhogy visszanyargaltam OmniFocusra 2 nap után. Nem hiába érzem a használata közben, hogy nekem ez a trusted system, mindenesetre nagyon várom már az OmniFocus widgeteket.

2020.07.29.

Egy valamit nem értek. Mi az isten csíkos f*$záért kellett kiszedni az iOS 14-ből a 3D Touchot és lecserélni Haptic Touchra, ha tudja a hardver? Nagyon nem ugyanaz a kettő és hiányzik a 3D Touch.

2020.07.27.

Reminders widgetek iOS 14 alatt

Az iOS 14 alatt újra megpróbálom használni a Reminderst az OmniFocus helyett. Egész pofás kis UI-t adtak az emlékeztetők szerkesztésére, az ikonok nagyon jól kiemelik a különböző szekciókat.

Ami viszont nagyon szexi lehet a GTD-vel integrált Reminders workflowban, az a lista widget, amivel lényegében kipakolhatom az összes következő lépések listámat közvetlenül a home screenre.

Az egyik, amivel mindig problémám van, a telefonhívások, üzenetküldések és e-mailek lista, amit hozzáadtam az első oldal tetején levő Smart Stack widgethez. Így azonnal látom miket kell(ene) a telefonomon csinálnom az adott pillanatban.

A másik egy dedikált home screen a következő lépésekre. A Reminders lista widgetje kis méretben csak az első tennivalót mutatja a különböző kontextus listámról, így azonnal kapok egy átfogó képet arról, hogy melyik kontextusban mit tudok csinálni.

Gipszben fekve most nincs túl feladatom.

2020.07.25.

Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Nem fogom feltenni az iOS 14 bétát. Aztán végülis feltettem az iOS 14 bétát, ami meglepően stabil idén. Viszont azt nem értem, hogy az iPadOS miért nem kapta meg az App Library és Home Screen widgetek funkciókat.

2020.07.21.

Nem hallgattam még meg a Tankcsapda új számát. Nem azért mert nem volt rá időm, hanem mert I don’t give a fuck.

2020.07.14.

Még mindig ágyban fekve

Előzmények: Ágyban fekve

Nos, elvileg csütörtökön leszedik a lábamról a gipszet, amit már alig várok. Nagyon szar a gipsz. Kemény, fáj benne a lábam, aludni sem lehet tőle rendesen, ráadásul amikor mankóval jár az ember, akkor piszok nagy plusz súlyt jelent a fájó bokának.

Tegnap egyébként már egész jól voltam, viszont ma reggel megint úgy keltem, hogy úgy fáj, mint 2 nappal ezelőtt. Lassan a végére érek az első levél fájdalomcsillapítónak. Az éjszaka valahogy rosszul tarthattam a lábamat, mert reggel olyan volt, mintha az összes irányból fájna minden ínszalag. Napközben egy picit enyhült, de elég szar ahhoz képest, hogy tegnap már egész tűrhető volt.

A fürdés hihetetlen szívás. Mivel a gipszet víz nem érheti, így most egy kukászsákot szoktam kötni arra a lábamra, amíg “zuhanyzok”. A részletekbe nem mennék bele, de ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülsz, akkor egy szék hasznos lehet a fürdőszobában. A mankóval pedig nagyon óvatosan, piszkosul csúszik a vizes padlón.

Az egész napos fekvés nagyon megviseli a hátamat is. Most már az 5. napot kezdem meg a kanapén hanyatt fekve, a lábamat felpolcova. Néha megemelem és megmozgatom, de egyelőre komolyabb tornát nem tudok csinálni, pedig a neten olvasottak alapján fontos lesz.

Összefoglalva továbbra is szívok, úgyhogy remélem a gipsz levétel és bokasín felrakása után már rohamosabban javulni fogok.

2020.07.11.

Ágyban fekve

Tegnapelőtt pakolás közben megcsúsztam a lépcsőn és ráestem a jobb bokámra. A sürgősségin megnézték, csináltak röntgent, a doki szerint részleges ínszalag szakadás. Kaptam rá gipszet, mellé mankót és egy hét múlva kell jelentkeznem gipszlevételre, ahol majd átrakják bokasínbe.

Jelenleg annyi dolgom van, hogy egész nap fekszek és pihentetem a bokámat. Ez persze nem olyan egyszerű, tekintve hogy 2 napja nem nagyon mozogtam, kezd fájni a derekam és még a lábam is meg van duzzadva. Próbálok olvasgatni a neten, elővettem régi blogokat amiket újraolvastam, de sok hasznos dolgot eddig nem sikerült kihozni a fekvésből. Jelenleg egy projektem van, hogy gyógyuljak. Szerencsére a feleségem segít mindenben – el nem tudja képzelni milyen hálás vagyok neki, főleg tudva, hogy az egész szarság a költözésünk közepén történt.

A zuhanyzás és az éjszakai WC-re járás hatalmas szívás. Ez utóbbira lehet bevezetem majd a férfiak által használható PET palack pisitartályt. Nem túl gusztusos, de még mindig jobb mint mankóval átkelni a lakásban a WC-ig.

A gyógyulási idő elvileg 6–8 hét, bár már annak is örülnék ha a gipszet bokasínre cserélhetném. Kényelmetlen, nehéz, ráadásul rá se lehet állni – nem mintha amúgy rá tudnék állni arra a lábamra – és még víz se érheti. A lényeg hogy ilyenkor újraértékeli az ember az olyan hétköznapi dolgokat, mint a járás és az alapdolgok segítség nélküli elvégzése.

Egyelőre ennyi, pár nap múlva írok, hogy mi történt.

2020.07.08.

Megint előkerült az “Apple touch screen Maceken” dolgozik mém, mivel a Big Surben néhol nagyobb a padding a gombok körül. Ilyenkor csak eszembe jut, hogy biztos akarunk mi touch screen Maceket? Lásd az alábbi iPades illusztrációt…

IMG 0223

2020.07.04.

Az RSS olvasóm csendben teszi a dolgát

Annak idején nagyon népszerű tartalomfogyasztási forma volt az RSS. Manapság mindenhonnan azt hallom, hogy az RSS egy halott technológia – ami persze baromság – mindenki a social médiát használja. Én is régóta jelen vagyok Twitteren, de az elmúlt 10 év tapasztalata alapján nálam sosem fogja leváltani a social média a feed olvasómat. Sőt, valószínűleg hamarabb fog elhalni nálam a Twitter, mint az RSS.

  1. Nincs benne algoritmus, minden időrendi sorrendben történik. Ráadásul még át is állíthatom azt.
  2. Még mindig sokan blogolnak és ennek a legjobb fogyasztási módja az RSS olvasó. Ez az egyetlen olyan szöveges online felület, amiben mai napig el lehet veszni. A legjobb még mindig az, amikor elmélyül az ember egy random cikkben.
  3. Az RSS egy passzív médiafogyasztási forma. Nincsnek benne reply-k, értesítések és olcsó egó boosterek. Posztok vannak csak, amiket olvasni lehet.
  4. Nem fog megsértődni senki, ha leiratkozom róluk.
  5. Nem akarja egy cég az egész internetet a kezében tartani, mindenkit egyenlően kezel az RSS olvasóm.

2020.06.26.

2020.06.25.

Megnéztem a Big Sur bétát. Elsőre sokkal előrébb van, mint az iOS 7 volt, de az ikonok árnyékai miatt valakit seggbe kellene rúgni az Applenél. Az ablakokból hiányzik a kontraszt – sok a fehér — és nem egyértelmű melyik aktív.

Már három napja használom a Magic Keyboardot az iPademmel. Teljes review-t még nem mernék róla írni, de az biztos, hogy must-have eszköz. Most érzem az iPaden azt a híres fun-to-use faktort, amiről annyi iPad Pro felhasználó beszél mindig.

2020.05.30.

Próbálom kideríteni hogy vajon túlvállalt vagyok-e vagy átlagos, erről akarok feedbacket gyűjteni: kiváncsi lennék hogy ki hány ügyfelet, munkát, hobbit menedzsel/csinál egyszerre?

2020.05.26.

Olvasói jegyzetek a “How to Read a Book: The Ultimate Guide by Mortimer Adler” című bejegyzésből.

Az olvasásnak két célja létezik: amikor azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy azért hogy információt szerezzünk. Az első nehéz, a második könnyű.

Mortimer Adler négyféle olvasási módot különböztet meg.

  1. Általános iskolai olvasás: amikor különösebb erőkifejtés nélkül olvasunk úgy, ahogy azt az iskolában tanultuk.
  2. Áttekintő olvasás: gyorsan átszaladunk a szövegen. Hasznos lehet arra, hogy eldöntsük el akarjuk-e olvasni az adott szöveget, vagy mielőtt azt újra elolvasva elmélyülnénk benne.
  3. Analitikus olvasás: az olvasás olyan módja, amikor elmélyülünk egy szövegben és kiszedjük belőle a számunkra érdekes tudásanyagot. Ha az áttekintő olvasás esetében fel kell gyorsítani, akkor itt pont, hogy le kell lassítani és alaposan átrágni a szöveget.
  4. Összehasonlító olvasás: az olvasás legnehezebb szintje. Itt már több szöveget is elolvasunk ugyanarról a témáról, hogy lehetőségünk legyen különböző nézőpontok összehasonlítására. Az egész témakör megértéséről szól, fő célja, hogy kitöltsük az ismerethiányainkat.

Az összehasonlító olvasás öt támpontja:

  1. Megtalálni azokat a könyveket, amik segítenek kitölteni az ismeretanyagunk üres részeit.
  2. Kifejezések megállapítása: Amikor már több könyvet is olvastunk ugyanarról a témakörről, akkor az analitikus olvasással meg kell találnunk a különböző kulcsszavakat, szakkifejezéseket.
  3. Kérdéseink tisztázása: ahelyett hogy a szerző által megfogalmazott problémákra fókuszálnánk, arra kell figyelnünk, hogy milyen kérdéseink vannak és ezekre a szerző tud-e választ adni.
  4. Problémák definíciója: azzal, hogy kialakítottuk a saját kifejezéseinket és megfogalmaztuk a kérdéseinket, látni fogjuk, hogy különböző válaszok állnak egymással szemben. Ezeket rendszereznünk kell. Ahhoz, hogy véleményt tudjunk formálni, fontos, hogy ismerjünk több nézőpontot is az adott problémára.
  5. Az információcsere vizsgálata: nincs egy jó válasz semmilyen kérdésre sem. A mi válaszunk az egyéb szembenálló válaszok konfliktusában rejlik.

2020.05.24.

Befejeztem a napokban Sönke Ahrens – How to Take Smart Notes c. könyvét, ami legalább annyira fontos a mentális munkával foglalkozó emberek számára, mint a Getting Things Done könyv David Allentől.

A lényege számomra az volt, hogy felismertem mennyire fontos a külső eszközök használata a gondolkodásunk támogatásához, felszabadítva az agyunk kreatív kapacitásait. A másik big takeaway pedig, hogy mennyire fontos definiálni, szeparálni, majd rutinként beilleszteni egy munkafolyamat különböző lépéseit. Így kézzelfoghatóbbá válik minden bonyolult dolog.

Két jegyzet a könyvből:

Elkezdtem összegyűjteni és kiválogatni a jegyzeteimet a külső eszközök és a gondolkodás kapcsolatára. A későbbiekben ebből tervezek majd kitenni ide is egy hosszabb blogposztot.

Screen Shot 2020 05 24 at 14 29 21

A hasonló típusú munka csoportosításával kímélni tudjuk a figyelmünket

Bármilyen munkafolyamat akkor kezelhető legjobban rendszerben, amikor definiáljuk annak konkrét lépéseit és azokat egyenként egy adagban végezzük el (batching). Ezzel elkerüljük azt, hogy egy folyamatban a különböző lépésekhez szükséges különböző figyelmi igények és kognitív funkciók összekeveredjenek. Amikor egy menetben csináljuk a különböző lépéseket, akkor lényegében multitaszkolunk. Ilyenkor viszont nem több dolgon dolgozunk egyszerre, hanem csak gyakran váltogatjuk a figyelmünket. Ez lényegesen csökkenti a hatékonyságunkat.

Az a legjobb, ha átgondoljuk a folyamatot, megkeressük benne a hasonló figyelmet igénylő lépéseket, majd azokat egyben végezzük el, lehetőleg elkerülve azt, hogy a különböző lépések egyszerre elvégezve multitaszkoljunk.

Externalizálásra alapuló módszertanok

A Zettelkasten és a GTD módszertanokban az a közös, hogy felismerték, hogy az agyunk nagyon rossz az emlékezésben, de nagyon jó abban, hogy meglássa a dolgok közötti kapcsolatokat és két dolog között észrevegye akár a legkisebb különbségeket is. A módszertanok arra vannak kihegyezve, hogy ne emlékezésre használjuk az agyunkat, hanem intuitív döntésekre, problémamegoldásra, ötletek kialakulásának természetes elősegítésére azzal, hogy a folyamatokat külsőleg végezzük el, nem pedig fejben. A GTD-ben ezt a Natural Planning Model valósítja meg, míg a Zettelkastben a gondolkodás folyamatának externalizálása, majd a régi jegyzetek átnézése és összekötése a frissen bekerülő jegyzetekkel.

2020.05.10.

Gyors tipp: sok webes alkalmazás billentyűzettel is irányítható.

Ha kiváncsi vagy ezekre a parancsokra, akkor nyomd meg a kérdőjelet. Az esetek 90%-ban meg fog jelenni egy panel, ami listázza az adott alkalmazásban elérhető billentyűparancsokat.

2020.05.08.

Az Apple Watch talán az első eszköz, amin meghagyom elsődlegesen a magyar nyelvet. Valahogy természetesebb. A többinél viszont annyira rögzültek már a kifejezések, hogy konkrétan nem találok dolgokat magyarul.

2020.05.07.

Replying to: Steve Jobs fotói a macOS-ben:

Még annyit az előző poszthoz, hogy a zöld növényes háttereket kifejezetten szeretem. Gondolom a zöld szín nyugtató hatása is közreműködik, de inkább amiatt, hogy munka közben nem látom a természetet, viszont egy rosszabb “emulált” wallpaper változat segíthet ebben.

2020.05.04.

Egy pillanatra elgondolkodtam egy új 13-as MacBook Pro vásárlásán, kiváltva vele az iMacet és a MacBook Airt, de a desktop gépről nem igazán akarok lemondani. Jó az ha van az embernek egy gépe, ami mindig fut. Ráadásul van még pár év szufla ebben az iMacben.

2020.05.03.

Újra magyarul blogolok

I’m switching back to write this blog in Hungarian. My writing skills in my native language are faded, so I’m going to use this blog to practice.

Pár éve azért kezdtem el ezt a blogot írni, hogy legyen egy felület arra, ahol gyakorolni tudom az angol nyelvet. Ez hosszútávon nézve hasznos ötlet volt, viszont az utóbbi időben a magyar fogalmazási képességem megkopott. Azt vettem észre, hogy egyre többször írok komplikáltan és magyartalanul. Ez nem amiatt van, mert itt angolul írok, egyszerűen ritkán fogalmazok meg hosszabb szövegeket magyarul. Ráadásul 90%-ban angol nyelven olvasok. A fogalmazási nehézségeket sokkal jobban észreveszem, mióta elkezdtem használni a Zettelkasten módszertant tanulásra, ami majdnem napi szinten megkívánja a viszonylag hosszabb írást.

Ez ráadásul szakmailag is probléma lehet a későbbiekben. Az általam fejlesztett alkalmazások 100%-ka jelenleg magyar piacra készül. A UI-ban látható szövegeknél kifejezetten fontos, hogy azok egyszerűen legyenek megfogalmazva. Szeretném úgy kifejezni magamat, hogy azt mások is könnyen megértsék. Ehhez pedig az kell, hogy újra elkezdjem gyakorolni a magyar nyelven történő írást, lehetőleg olyan szövegekkel, amiket mások is olvasni fognak. Erre pedig egy blog vezetése köztudottan jó módszer.

A másik ok ami miatt visszaállok a magyar nyelven történő blogolásra az a lustaság. Talán nem meglepő, hogy egy angol poszt írása sokszor kétszer háromszor megterhelőbb, mint egy magyaré. Az utóbbi 1 évben emiatt is rövidültek meg a bejegyzéseim. Egyszerűen túl sok energiát vesz el tőlem egy-egy angol poszt megírása. Írnom pedig van miről. Azt nem akarom, hogy ezek az információk bennem maradjanak, csupán azért mert egy-egy bejegyzés megírására túl sok energiát kell fordítani.

A blogolás számomra elsősorban az utolsó lépése a tanulási folyamatnak. A Zettelkasten mellet ez a másik lehetőség, ami segít abban, hogy jobban megértsem az ismeretlen dolgokat. Amikor a saját szavainkkal írunk valamiről, akkor rá vagyunk kényszerítve arra, hogy tényleg megértsük a témát. Majd próbáld ki: olvass el egy cikket, majd a számodra érdekes részeket próbáld meg friss fejjel leírni a saját szavaiddal. Rohadt nehéz! Viszont jól látható, hogy az olvasás és az újraolvasás önmagában nem azt jelenti, hogy amit olvastunk azt meg is értettük. Szükségünk van az írásra is.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz így a fogalmazási képességemmel angolul? Mivel jelenleg nem használom aktívan se szóban, se írásban, így úgy tűnik ez egy probléma, amire még találnom kell egy rutinszerű megoldást. A direkt gyakorlásnak nem látom értelmét, egyszerűen erőltetettnek érzem. Sokkal jobban szeretem természetes módon megtanulni a skilleket.

A tervem az az elkövetkező időszakra, hogy egyre jobban elmélyülök a Zettelkasten módszertan használatában. Ahogy olvasok és jegyzetelek, úgy törnek majd felszínre a különböző témák, amikből összefüggő gondolatsorok fognak kialakulni. Ezeket végül szerkesztve szeretném megosztani itt egy-egy bejegyzés formájában. A Zettelkasten jellege miatt a vázlatok írása már akkor elkezdődött, amikor elkezdtem jegyzetelni. Ehhez a munkafolyamathoz pedig nagyon jól illik a Decoding név is.

2020.04.28.

I just grabbed out two old friend from the bottom of the drawer. I have a couple of projects running parallel, so it could be helpful to schedule which client I’m dealing with on which day.

Also capturing notes using analog tools is still the best (I love the smell of that pencil).

2020.03.03.

Completely unnecessary Mac utilities (part 1)

I always run into Mac utilities that are trying to patch a missing feature of macOS. Some of these are helpful tools but there are ones that are completely unnecessary since macOS provides a way to replicate them by default. The problem is that sometimes these features are hidden or require a bit of automation via Automator. I’m going to start a series here to share these tips, so you don’t have to clutter up your menubar (and waste system resources) for pointless utilities.

Toggle dark mode via keyboard

  1. Open Automator and create a new Quick Action.
  2. Set “Workflow receives” to “no input” in the top of the window. Also make sure it’s set to “any application”.
  3. Search for “Change System Appearance” action on the left and drag it into the right side of the window. Automator now should look something like this.
  4. Save it as “Toggle Dark Mode” or “Change System Appearance”.
  5. Go to System Preferences/Keyboard/Shortcuts and choose Services on the left.
  6. Find your newly created service in the list, then assign a keyboard shortcut to it.
  7. You can now toggle dark mode via the keyboard shortcut you’ve picked in any app.

Show hidden files in Finder

You can just open any Finder window, press ⌘⇧. (Command+Shift+dot) to show or hide hidden files without installing anything special.