Előzmények: Ágyban fekve

Nos, elvileg csütörtökön leszedik a lábamról a gipszet, amit már alig várok. Nagyon szar a gipsz. Kemény, fáj benne a lábam, aludni sem lehet tőle rendesen, ráadásul amikor mankóval jár az ember, akkor piszok nagy plusz súlyt jelent a fájó bokának.

Tegnap egyébként már egész jól voltam, viszont ma reggel megint úgy keltem, hogy úgy fáj, mint 2 nappal ezelőtt. Lassan a végére érek az első levél fájdalomcsillapítónak. Az éjszaka valahogy rosszul tarthattam a lábamat, mert reggel olyan volt, mintha az összes irányból fájna minden ínszalag. Napközben egy picit enyhült, de elég szar ahhoz képest, hogy tegnap már egész tűrhető volt.

A fürdés hihetetlen szívás. Mivel a gipszet víz nem érheti, így most egy kukászsákot szoktam kötni arra a lábamra, amíg “zuhanyzok”. A részletekbe nem mennék bele, de ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülsz, akkor egy szék hasznos lehet a fürdőszobában. A mankóval pedig nagyon óvatosan, piszkosul csúszik a vizes padlón.

Az egész napos fekvés nagyon megviseli a hátamat is. Most már az 5. napot kezdem meg a kanapén hanyatt fekve, a lábamat felpolcova. Néha megemelem és megmozgatom, de egyelőre komolyabb tornát nem tudok csinálni, pedig a neten olvasottak alapján fontos lesz.

Összefoglalva továbbra is szívok, úgyhogy remélem a gipsz levétel és bokasín felrakása után már rohamosabban javulni fogok.