Egyelőre be vagyok szarva a bokasín nélkül de apránként el kell kezdenem sétálni. A lábam persze nagyon gyenge (a vádlim be is görcsölt), alig érzem a kontrollt a lábfejem felett.

Ezek ellenére örülök hogy már itt járok. Most már csak erősíteni kell és újratanulni egy csomó apró mozdulatot.

A fejemért előre is elnézést kérek, nem voltam fodrásznál lassan 3 hónapja.

Voltam ma kontrollon a dokinál – elég hamar bejutottam. Bementem a gipszelőbe, levettem a bokasínt, a doki pedig megnézte a bokámat.

Picit még meg van duzzadva, de a mankót fokozatosan elhagyhatom. A doki szerint már egy 10 hetes bokaszalag szakadásnál a bokasínt sem nagyon kellene már használnom. Erről vitatkoztunk, végül egyelőre abban maradtunk hogyha szükségesnek érzem, akkor használjam.

Ami viszont fontos: hétfőn kezdem a 10 alkalmas gyógytornát! Találkoztam a gyógytornásszal is, kedves volt és úgy tűnik érti is a dolgát a pár perces beszélgetésünk alapján. Nem mondom hogy várom a gyógytornát, mert biztos hogy nehéz lesz, de úgy érzem végre elértem a második milestone-hoz a gipszlevétel óta.

Hazajöttünk Ramival, eljátszottuk a szokásos koronaszeánszt (kézmosás, ruhacsere), majd saját lábamon mentem hozzá oda és két hónap után először végre újra átöleltem.

A lassan 10 hete tartó bokaszalag szakadás kálváriám kezd megviselni, de azért van fejlődés. A pár héttel ezelőtti gipszlevétel utáni állapothoz képest most már képes vagyok pár lépést megtenni mankó nélkül is.

Az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy a jobb lábam még mindig nagyon gyenge. A combom és a vádlim is összeesett az 5 hét fekvéstől és a bicegő séta sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy újra megerősödjön. Pénteken újra megyek vissza dokihoz, aki remélem végre elküld valami gyógytornára, ahol mutatnak pár gyakorlatot az izmok erősítéséhez. Úgy érzem ezt most a legfontosabb.

A bokasínt természetesen hordom és naponta gyakorlom a sétát is. Csinálom azt az egy darab nyújtást, amit a doki mutatott.

A duzzanat szerencsére lement részben, a sarkam és bokám mögött az Achilles-ín környékén még mindig püffedt valamennyire. Ugyanígy még akad duzzanat a külső részen is, de szerencsére az elmúlt két-három hétben ez is sokat apadt. 19 napja még a lábujjaim is meg voltak dagadva, azok már legalább normálisan néznek ki.

A doki annyit mondott az utolsó kontrollon, hogy legyek türelmes, meg fog gyógyulni a bokám, de ez egy lassú folyamat. Ez talán a legnehezebb az egészben, türelmesnek lenni, de megpróbálok óvatosan mindennap valami apró fejlődést produkálni. Nagyon remélem, hogy a 1-2 hónap múlva már aránylag jól tudok majd sétálni, bokasín és mankó nélkül.

Tanulság: papucsban nem pakolunk semmit!

Előzmények: Ágyban fekve, Még mindig ágyban fekve és Továbbra is ágyban fekve

Ma járt le az utolsó 2 hét a gipszben, így összesen már 5 hete történt a bokaszalad szakadásom. Voltunk ma kontrolon, megkaptam a bokasínt végre (alatta fásli)! Óvatosan tornáztatnom kell mától a bokámat, ami azt jelenti, hogy előre hátra kell feszíteni, úgy ahogy tudom.

A másik, amitől viszont félek a séta. Meg kellene kezdenem terhelni a lábamat, először két mankóval, majd ahogy haladok a megadott 2. hét végére már csak egy mankóval. Nem gondoltam volna hogy ez lesz, de félek. Nem bízok a lábamban, mindenféle hülye gondolat jár az agyamban, hogy rosszul lépek, akkor megint elszakad, plusz be vagyok szarva a fájdalomtól is.

Az utolsó egy hét elég fos volt. Már napok óta zsibbad a talpam, ráadásul a bokám környékén lévő összes idegszál működésbe lépett, éppen mikor melyikbe nyilal bele. Egyelőre szarul viselem, bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar a fájdalomküszöböm. A szarakodás ellenére megpróbálom tartani a tornát és a mozgást. Ha az elkövetkező 2 héttel megvagyok, akkor elvileg indul majd a gyógytorna.

Előzmények: Ágyban fekve és Még mindig ágyban fekve

Ma voltunk újabb kontrollon a dokinál.

3 hete fekszek, a lábam felpolcolva. Szerencsére javul a dolog, de még mindig annyira fel dagadva a lábam, hogy nem raktak rá se járógipszet, se bokasínt.

Csináltak egy ultrahangot is ma a bokámról. Teljes ínszalagszakadás, eddig azt hittük csak részleges. Visszatették a pihenős gipszet, majd 2 hét múlva kontrollra vissza kell mennem. A doki szerint nem kell beszarnom, meg fog gyógyulni csak lassabban, mint gondolták. Reménykedek is benne, mert azzal már riogattak páran, hogy a teljes szakadást műteni szokták – igaz Dr. Google mást ír erről – viszont ennyi hét fekvés után egy műtéthez abszolút semmi kedvem (nem mintha egyébként lenne).

Dolgozni szerencsére tudok, igaz takaréklángon, mivel a laptop az ölemben van és a gépelés nehézkes — a cégnél szerencsére mindenki megértő. Legalább valamivel lefoglalom magamat. Egyedül a hátam és a nyakam kezdi feladni, úgyhogy több szünetet kell tartanom. Fürdeni még mindig nem tudok egyedül, Rami segít benne, aki azóta a személyes hősöm lett. Nagyon hálás vagyok neki, mert nélküle nem tudom mi lenne.

Egyelőre ennyi, 2 hét múlva újra jelentkezek…

Előzmények: Ágyban fekve

Nos, elvileg csütörtökön leszedik a lábamról a gipszet, amit már alig várok. Nagyon szar a gipsz. Kemény, fáj benne a lábam, aludni sem lehet tőle rendesen, ráadásul amikor mankóval jár az ember, akkor piszok nagy plusz súlyt jelent a fájó bokának.

Tegnap egyébként már egész jól voltam, viszont ma reggel megint úgy keltem, hogy úgy fáj, mint 2 nappal ezelőtt. Lassan a végére érek az első levél fájdalomcsillapítónak. Az éjszaka valahogy rosszul tarthattam a lábamat, mert reggel olyan volt, mintha az összes irányból fájna minden ínszalag. Napközben egy picit enyhült, de elég szar ahhoz képest, hogy tegnap már egész tűrhető volt.

A fürdés hihetetlen szívás. Mivel a gipszet víz nem érheti, így most egy kukászsákot szoktam kötni arra a lábamra, amíg “zuhanyzok”. A részletekbe nem mennék bele, de ha véletlenül ilyen helyzetbe kerülsz, akkor egy szék hasznos lehet a fürdőszobában. A mankóval pedig nagyon óvatosan, piszkosul csúszik a vizes padlón.

Az egész napos fekvés nagyon megviseli a hátamat is. Most már az 5. napot kezdem meg a kanapén hanyatt fekve, a lábamat felpolcova. Néha megemelem és megmozgatom, de egyelőre komolyabb tornát nem tudok csinálni, pedig a neten olvasottak alapján fontos lesz.

Összefoglalva továbbra is szívok, úgyhogy remélem a gipsz levétel és bokasín felrakása után már rohamosabban javulni fogok.

Tegnapelőtt pakolás közben megcsúsztam a lépcsőn és ráestem a jobb bokámra. A sürgősségin megnézték, csináltak röntgent, a doki szerint részleges ínszalag szakadás. Kaptam rá gipszet, mellé mankót és egy hét múlva kell jelentkeznem gipszlevételre, ahol majd átrakják bokasínbe.

Jelenleg annyi dolgom van, hogy egész nap fekszek és pihentetem a bokámat. Ez persze nem olyan egyszerű, tekintve hogy 2 napja nem nagyon mozogtam, kezd fájni a derekam és még a lábam is meg van duzzadva. Próbálok olvasgatni a neten, elővettem régi blogokat amiket újraolvastam, de sok hasznos dolgot eddig nem sikerült kihozni a fekvésből. Jelenleg egy projektem van, hogy gyógyuljak. Szerencsére a feleségem segít mindenben – el nem tudja képzelni milyen hálás vagyok neki, főleg tudva, hogy az egész szarság a költözésünk közepén történt.

A zuhanyzás és az éjszakai WC-re járás hatalmas szívás. Ez utóbbira lehet bevezetem majd a férfiak által használható PET palack pisitartályt. Nem túl gusztusos, de még mindig jobb mint mankóval átkelni a lakásban a WC-ig.

A gyógyulási idő elvileg 6–8 hét, bár már annak is örülnék ha a gipszet bokasínre cserélhetném. Kényelmetlen, nehéz, ráadásul rá se lehet állni – nem mintha amúgy rá tudnék állni arra a lábamra – és még víz se érheti. A lényeg hogy ilyenkor újraértékeli az ember az olyan hétköznapi dolgokat, mint a járás és az alapdolgok segítség nélküli elvégzése.

Egyelőre ennyi, pár nap múlva írok, hogy mi történt.