A lassan 10 hete tartó bokaszalag szakadás kálváriám kezd megviselni, de azért van fejlődés. A pár héttel ezelőtti gipszlevétel utáni állapothoz képest most már képes vagyok pár lépést megtenni mankó nélkül is.
Az a legnagyobb problémám jelenleg, hogy a jobb lábam még mindig nagyon gyenge. A combom és a vádlim is összeesett az 5 hét fekvéstől és a bicegő séta sajnos nem lesz elég ahhoz, hogy újra megerősödjön. Pénteken újra megyek vissza dokihoz, aki remélem végre elküld valami gyógytornára, ahol mutatnak pár gyakorlatot az izmok erősítéséhez. Úgy érzem ezt most a legfontosabb.
A bokasínt természetesen hordom és naponta gyakorlom a sétát is. Csinálom azt az egy darab nyújtást, amit a doki mutatott.
A duzzanat szerencsére lement részben, a sarkam és bokám mögött az Achilles-ín környékén még mindig püffedt valamennyire. Ugyanígy még akad duzzanat a külső részen is, de szerencsére az elmúlt két-három hétben ez is sokat apadt. 19 napja még a lábujjaim is meg voltak dagadva, azok már legalább normálisan néznek ki.
A doki annyit mondott az utolsó kontrollon, hogy legyek türelmes, meg fog gyógyulni a bokám, de ez egy lassú folyamat. Ez talán a legnehezebb az egészben, türelmesnek lenni, de megpróbálok óvatosan mindennap valami apró fejlődést produkálni. Nagyon remélem, hogy a 1-2 hónap múlva már aránylag jól tudok majd sétálni, bokasín és mankó nélkül.
Tanulság: papucsban nem pakolunk semmit!
D Ǝ Ǝ J Æ Y Y ☢ liked this Article on twitter.com.
Adakland liked this Article on twitter.com.
Magam is hasonló cipőben járok most (bocs!): egy hónapja szenvedtem bokatörést, műtétre is szükség volt, 3 hét fekvőgipsz után pár napja kaptam meg a járósat 4 hétre, de egyelőre nem tudok rálépni, ráterhelni, mert nincs meg a bizalmam a sérült lábam iránt és nagyon gyenge a többi izom is azon az oldalon.
Az nagyon bosszant, hogy a gyógytornászt leszámítva mindenhonnan nulla információval eresztettek el, se a mankózásról, se a járógipszes terhelésről nem mondtak semmi használhatót (“szedje a véralvadásgátlót meg ne essen el”), de úgy látom, nem egyedi eset…
Sejtem, hogy már unalmas, de én is csak türelmet és kitartást tudok kívánni!
A terhelést lassan kezd, először én sem mertem. Óvatosan először egy helyben állj, tedd le a lábad és helyezd rá a súlyt egy picit addig amíg bírja majd vissza a jó lábadra. Ezt próbálgasd, majd nagyon keveset előre lépve megpróbálni járni. Nem kell kapkodni, a fokozatosság fontos. A bizalmat is fokozatosan nyered majd vissza.
Nekem még annyit mondott a doki, hogy a ülve tegyem föl a lábamat és előre hátra mozgassam a lábfejemet. Ez elsőre nagyon pici mozgástartomány, de napról napra javulni fog.
A járógipsz helyett nem lehetett bokasínt választani? Vagy még túl korai?
Nem volt opció a bokasín. Bár maga a törés jó helyzetű volt, muszáj volt lemezzel és csavarokkal rögzíteni és még fixen kell lennie.
Amíg a fekvőgipsz levétele és a járó felrakása közötti 2 órában szabadlábon voltam, nagyon picit tudtam előre-hátra hajlítani a lábfejemet, de ilyen hosszú mozdulatlanság után nagyon idegen volt minden érzés.
Azóta javult valamit?